4.3. Induktív reaktancia

2015.02.15 09:49

Ha egy tekercsen átfolyó áramot és a rajta eső feszültséget vizsgáljuk oszcilloszkóppal. Az ellenállásra kötött elektródákon keresztül az „A” csatornára az árammal arányos – azzal fázisban lévő feszültségjelet vezetjük, a „B” csatornára pedig a tekercsen eső feszültséget. Az oszcilloszkóp kijelzőjén az alábbi képet kapjuk:

 

 

Látható, hogy az áram (a kisebbik hullám) késik a feszültséghez képest, ez a késés ideális tekercs esetében 90o, vagy π/2 radián.

Azt is észrevehetjük, hogy a két jellemző között számszerű összefüggés van, az áram arányos a feszültséggel. Ez az arányossági tényező a tekercs „váltakozóáramú ellenállása”, vagy kissé szakszerűbben: induktív reaktanciája.

Az induktív reaktancia nagysága egyenesen arányos a tekercs önindukciós tényezőjével (L) és a körfrekvenciával: ω=2πf.

XL= ω L, ahol XL az induktív reaktancia.